Egy ideje szöget vert a fejemben, hogy kézenfekvő lenne (nekem is...) feltenni néhány előnyös fotót a Kőröshegyi völgyhídról. Tekintve, hogy a Balaton-régió ezen pontja meglehetősen közel esik lakhelyünkhöz. De minden bizonnyal éppen ez volt az a momentum, ami miatt nem éreztem ennek sürgető szükségét, szemben egy, az ország másik végében meglátogatott érdekességgel, látnivalóval, szép tájjal...
Így hát gondoltam, itt a megfelelő alkalom. Majd ahogy célpontba vettem a hidat, szembesültem csak vele, hogy ez most mégsem az ideális pillanat lesz. Legalábbis arra, hogy a völgyhíd egészét megörökíthessem. Úgyhogy ez a program egyelőre várat magára... Így ezúttal csak néhány ködbe vesző völgyhíd-pillérről küldöm a fotókat, illetve a bejegyzés végén egy rövidke menetfelvételt is, a szintén ködös pillanatokból.
A blog felületén többször igyekeztem bemutatni a Balaton jólismert, nyári arculatán túl további oldalait is. Ezúttal a téli Balaton januári életéből hoztam néhány pillanatképet (illetve egy kis videót). A téli élővilága - noha a kánikulás, fagylaltozós, vízben csobbanós nyári élményektől merőben elrugaszkodó érzéseket kelt - legalább annyira megragadó tud lenni, mint a "megszokott", vakációs hangulata. Itt azonban csendben, nyugalomban fedezhetjük fel a nádas mögött rejtőző élővilág csodáit, csak mint a vékony jégrétegen megcsillanó első újévi napsugarakat és a túloldalon ködbe burkolózó tanúhegyeket. Balatonszemesen jártunk.
A part melletti öbölben összefagyott jégtáblák darabolják a vízfelszínt
Zempléni őszünk második felére szintén szerencsésen kifogtuk a napsütéses, szép időt. (Az első részt itt olvashatjátok.)
Fagyos hideg, de derűs hajnalra keltünk (Kovácsvágás, szállás)
Némi mérlegelés után a mai napra egy kisebb túrát terveztünk Rostallótól Sólyombérc felé, melyet a Pálházi kisvasúttal közelítettünk meg, végállomástól végállomásig. (Eredetileg Sólyombércre szerettünk volna feljutni, ahonnan pazar kilátás tárul a Zemplénre, de - akkor még nem egészen - 2 éves picúrunk gyalogszerrel nem bírta volna végig a túrát. Az útvonal teljes bejárása így bakancslistára került.) A kb. (2x) 3 km-es túra több, mint 300 méteres szintkülönbséggel kanyarog fel az erdei ösvényen.
Indulás Pálházáról A PÁEV kisvasút ilyenkor már csak hétvégén közlekedik, az utolsó üzemi hétvégéjét sikerült - ismét - elcsípnünk. Utunk a végállomásig, Rostallóig szólt.
A Pálházi Kisvasút a településről rövidesen erdei terepre fut be, és ott végig a kanyargó patak mellett halad el
Erdei kisvasút-nyomvonal
Rostalló A végállomásról, Rostallóról gyalogosan folytattuk utunkat az erdőbe, Sólyombérc felé (sárga turistajelzés). A korábbi esőzések miatt a túraszakasz elején helyenként sárosabb, vizenyősebb terepeket kellett kerülgetnünk az avarban, de feljebb már szerencsére zavartalan volt a haladás. Az útvonal folyamatosan emelkedik, helyenként kisebb patakon kell átkelni, a kilátás és erdei környezet szemet gyönyörködtető!
Rostalló közelében: belestünk egy elhagyatott épületbe...
A felfelé kanyargó túraútvonal
A magasból csodás lelátás a korábbi szakaszra
Lenyűgöző erdei terep!
Őszi zempléni erdő
Helyenként kisebb-nagyobb kaptatókkal szükséges megküzdeni
Letekintés az erdőre a kirándulóútról
Őszi avar
Az ösvény mellett kiemelkedő szikla
Nagyjából az út felénél, itt kellett visszafordulnunk, hogy még kényelmesen elérhessük az utolsó (délután 3 órakor visszainduló) kisvasút járatot.
Út visszafelé...
Az erdő lefelé is legalább olyan gyönyörű
Visszaérkezés Rostallóra - információs táblák
Gyalog Kőkapuig Végülis úgy alakult, hogy - miután világossá vált, Sólyombércig már nem tudunk feljutni - félútról kényelmes tempóban visszaértünk Rostallóra, itt viszont még maradt egy óránk az utolsó járat érkezéséig. Úgy döntöttünk, hogy ezt a rövid útszakaszt gyalogosan tesszük meg a következő megállóig, Kőkapuig.
Rostalló: visszaséta a Kőkapuhoz
Kőkapu, vonatállomás
Várakozás az utolsó járatra
Kőkapu, kisvasút-megálló
Kőkapu, alagút
Beérkező kisvonat (Kőkapu)
Visszafelé út a kisvasúttal (Kőkapu)
A vasútvonal mellett kanyargó patak
Utat átszelő vasút
Legutolsó (fél)napunkra sajnos folyamatosan szakadó esőt fogtunk ki, meggátolva bármilyen további szabadtéri program lehetőségét. Így hazafelé már csak a tájban gyönyörködtünk...
Indulás előtti hajnal: ködbe burkolózott zempléni hegyek (Kovácsvágás)
Kovácsvágási szállásunkról néhány beltéri pillanatkép:
Hazaindulás: az eső továbbra is ömlik
Hazafelé út tájnézéssel (ezek a fenti videófelvétel végén láthatók).
Ha ősz, akkor Zemplén! Legalábbis nálunk ez a hely és idő gyakran egybeesik (ld: Zempléni túrák sorozatunk), és szögezzük le, a zöldből sárgába, aranybarnába forduló erdőkkel borított hegyvidéki tájnak, ahogy a hajnali ködből a napfelkeltében fokozatosan bontakozik ki a domborzat vonulata, valóban van egy egyedülállóan megkapó atmoszférája, ami miatt az ember (lánya) újra és újra visszavágyik. Ezúttal egy rövid, 3 napos látogatásra futotta (ebből kettőt tudtunk ténylegesen kirándulásra fordítani), és az időjárás most is meglehetősen behatárolta a lehetőségeinket, de szerencsére pont a rövidke túránk alatt gyönyörű, napsütéses időt fogtunk ki, így mégsem esett kútba minden útitervünk.
Fagyos hajnal után kicsit nehezen indul a reggel...
Szálláshelyünk (Kovácsvágás)
Kovácsvágás: János vára kilátó
Ezt a kilátót valójában már egy korábbi látogatásunk során is próbáltuk megközelíteni, de balszerencsénkre a parkolóba érkezve olyan zuhét kaptunk akkor a nyakunkba, hogy képtelenség lett volna élvezettel (illetve gyerekekkel) feljutni a kaptatón, így most egyúttal egy elmaradt kirándulásunkat pótolhattuk be. (Az időjárás ezúttal is bizonytalanul indult, de szerencsénkre indulásra már egyre inkább a napsütés dominált, ami végül teljes utunkon végigkísért minket.)
Indulás a kilátóhoz a parkolóból
A kilátóhoz egy több, mint ezer fokból álló lépcsősor vezet végig. Útközben esőbeálló pihenőhely is található.
Minden kanyar után egy újabb lépcsősor kezdődik...
A csúcshoz közeledve
A tetőpont már nagyon közel! (Fotó a pihenőhelytől, esőbeálló mellől.)
János vára kilátó
A 2014-ben megépült, faszerkezetes kilátótorony 20 méter magas, és a felső körkilátón kívül egy alsóbb emelettel is rendelkezik, ahol szintén körpanorámában élvezhetjük a zempléni tájat.
Kilátás az alsó szintről. A lenti pihenőszint a fák lombkoronájával esik egy magasságba.
Zempléni kilátás
Kilátás a felső szintről
Csodálatos őszi panoráma a Zemplénre
A kilátótorony közelében egy geoláda (GCJANO) is elrejtésre került. Ezt is sikerült megtalálnunk! (Mik azok a geoládák?)
Bejegyzés a geoláda logbook-jába
Kirándulásunk után a környékbeli falvakban, erdőkben gyönyörködtünk...
Szállásunk ezúttal itt helyben, Kovácsvágáson volt:
A Balatont sokan csak klasszikus nyári vakációkról ismerik, a füllesztő kánikulában tett hűsítő csobbanások emlékével. Pedig a tó minden évben más-más arcát mutatja, így van ez ősszel is, amikor a vénasszonyok nyarán még vöröslően csillan vissza a lemenő nap fénye a fodrozódó víztükrön, nappal pedig a felmelegedő időben, a turisták távollétében a természet is felélénkül a nádas környékén. Balatonszemesen jártunk.
Balaton a naplementében:
Balatonszemesi vitorlás kikötő a lemenő nap fényében - háttérben a tanúhegyekkel
Sorakozó vitorlások
Vörösen lemenő nap, tanúhegyek
Hullámtörő, a kikötő kijárata a nyílt vízre
Holdfelkelte
Hold a nádas felett
Balaton verőfényes vénasszonyok nyarán:
Hattyúk és sirályok a nádasnál (Balatonszemes)
Sirály röpte
Hajókikötő vitorlásai napsütésben
Kagylók és halak a napfényben teljesen átlátszóvá váló vízben
A Bakony kövei rengeteg ősi titkot rejtenek, melyek egy részét akár az átlagos kiránduló is felfedezheti. (Néhány ilyen lelőhelyről már mi is beszámoltunk.) Más területek viszont csak külön engedéllyel, illetve kísérettel látogathatók meg. Ezúttal egy ilyen, előzetes regisztrációhoz kötött, dinoszaurusz-lelőhelyre látogattunk el, Iharkútra.
Dr. Ősi Attila tart előadást a lelőhelyen
Az ELTE Természettudományi Karának szervezésében megrendezett, "Dino Expo 2019" dinoszaurusz ásatás és nyílt nap a Bakonyban, az iharkúti bauxitbányában kerül évente lebonyolításra. A részvétel feltétele az előzetes regisztráció, illetve a helyszínen (a kutatást támogató) belépőjegy megfizetése. Az idén mi is megnéztük a helyszíni terepszemlét, és ehhez kapcsolódó előadásokat, bemutatókat, további programokat.
A teljes kalandról az alábbi videóban készítettünk egy kis összeállítást.
Az egész napos program három fő helyszínen zajlott.
1. Iharkúti bauxitbánya, DinoExpressz
A dinoszaurusz ásatás helyszínére, az iharkúti bauxitbányába előre regisztrált időpontban, kisebb (max. 50 fős) csoportokban vittek el minket Németbánya település határából, "városi kisvonattal". A helyszínen ismertetőt és előadást hallhattunk, Dr. Ősi Attila geológus-paleontológus részletesen beavatott minket a hazai dínókutatás rejtelmeibe. A helyszínen természetesen kérdezni is lehetett, illetve megtekinteni, kézbe venni különböző leleteket és rekonstrukciókat. A helyszíni terepszemle után a kisvonat szintén Németbányára vitt minket vissza.
2. Németbánya - előadás, kreatív foglalkozások
A település faluházában vetítéssel egybekötött előadást nézhettünk meg, a faluház körül pedig több színes stand várta az érdeklődőket: többek között gyerekeknek szóló, dinoszauruszos kreatív foglalkozásokkal, érdekességekkel.
3. Bakonyjákó - dinoszaurusz kiásás és geotúra
Németbányán szintén érdekes asztalok várták a résztvevőket: meteoritokat vizsgálhattunk, gyógyteákat kóstolhattunk, ki lehetett próbálni az ördöglakatot és a bakonyi betyárok fegyvertárát, ostort lehetett pattogtatni. A gyerekek számára a legérdekesebb elfoglaltság azonban egy élethű dinoszaurusz csontváz rekonstrukciójának kiásása volt a homokozóból. ;) Bakonyjákóról délután szervezett geotúra indult, mely Németh Rita vezetésével "Mesél a Bittva patak földtörténeti múltunkról és az itt előforduló élővilágról" címmel került megrendezésre. Utunk során erdei terepen és tisztásokon haladtunk végig, gyurgyalagok telepe mellett haladtunk el, majd üledékes kőzetekben vizsgálhattuk meg az ősi tengeri élővilág meszes maradványait.
Irarkút, bauxit-bánya:
A háttérben a kutatómunka jelenleg is folyik
Ásatás
Iharkúti bauxit-bányagödör
Bemutató a bányaterületen: eredeti ősmaradványok és rekonstrukciók
Rendszeres Olvasóink már megszokhatták, hogy egy-egy több napos utazásunk, kirándulásunk során kiemelkedően kellemesnek ítélt vendégszállásunkat szívesen bemutatjuk. (Ezek a beszámolók semmiféle szponzorációhoz vagy ellenszolgáltatáshoz nem társulnak, nem a tulajdonosok felkérésére készülnek - velük külön nem egyeztettünk róla, feltehetően nem ellenzik, de amennyiben mégis így lenne, jelzés esetén természetesen eltávolítjuk a bejegyzést! Kizárólag saját, személyes tapasztalataink alapján állítjuk össze az információkat.)
Ezúttal legutóbbi Zempléni portyánk (Füzérradványi kastélykert, Regéci vár látogatása, stb.) szálláshelyét mutatjuk be, s egyúttal ajánljuk szívesen, mert a mi tetszésünket nagyon elnyerte! Ottlétünket Golopon, a Kemencés Vendégházban töltöttük.
Vendégváró házi, Tokaji bor
Zöldövezet, virágos pihenőkert, sok játék Amit rögtön kiemelnék, hogy a szálláshely gyönyörű zöldövezetben helyezkedik el. A - szépen rendezett - udvar végében gyümölcsös és patak található, a kerten belül rengeteg pihenési és játék lehetőség. A kert virágokkal díszített, szépen rendezett, udvaron belüli kocsibeállási lehetőséggel. A helyben történő kikapcsolódási lehetőségre is nagy hangsúlyt fordítottak: fedett pados kiülő, grillező, bográcsozó (szalonnasütő) található felszerelten, nyugágyak, hintaágy, padok segítik a pihenést és kényelmet, és még olyan részletekre is odafigyeltek, hogy mindezekhez kültéri világítás is tartozik.
A gyerekekre különösen gondoltak: a kertben játékok, trambulin, mászóka (hinta, csúszda), homokozó, egyéb kültéri játékok (köztük pedálos traktorok, egyéb járgányok) és egy kis berendezett házikó várja a kicsiket. Igazi élmény és kikapcsolódás volt a gyerkőceink számára (jelenleg 1 és 11 év közöttiek)!
Otthonos parasztház A szálláshely maga egy szépen felújított parasztház, melyet ennek szellemében rendeztek be, rendkívül hangulatosan. Aki szereti ennek hangulatát, biztosan rögtön beleszeret. :) A részletekre a házon belül is adtak, kiemelném, hogy - a gazdag dekoráció mellett - a használati tárgyakra és felszereltségre is külön odafigyeltek!! Nem volt olyan szükségletünk, amire ne sikerült volna megfelelő eszközt találnunk (szintén gondoltak a babákra, gyerekekre is).
Szívélyes vendéglátás Közvetlenül húsvétot követően érkeztünk, a dekoráció pedig (kívül-belül) ennek megfelelő volt: mindenhol nyuszikás, tojásos kiegészítők (a gyerekek szintén nagyon megcsodálták őket). Vendégvárónak pedig egy teljes kancsó nagyon finom, édes tokaji házi bor várt minket! /Ez úton is köszönjük szépen, rendkívül finom volt! <3/
A vendégházhoz több külső helyiség, illetve melléképület is tartozik, így tároló (itt is sok hasznos eszközzel, felszereléssel), fáskamra, borospince, kemence, valamint egy borozó helyiség is. Szintén világítással, fűtéssel felszerelve, így itt is kellemesen töltheti idejét akár egy baráti társaság vagy család is. Ez a terem is nagyon impozáns, autentikus berendezést kapott. Szintén a kényelmet és praktikumot szolgálja, hogy egy mellékhelyiség közvetlenül az udvarról is nyílik, ami kinti program esetén rendkívül hasznos lehet (a benti mosdó csak a szobán keresztül közelíthető meg).
Több várunk kapcsán is beszámoltunk róla, hogy az utóbbi évtizedben megkezdődtek - esetleg már be is fejeződtek - újjáépítési munkálatai. Hasonlóképpen, a Zemplénben járva Regéc várát látogatva is rekonstrukciós folyamatok szemtanúi lehetünk, jelen pillanatban már jelentős építkezésen esett át az erődítmény, mondhatni, jól állnak a munkálatok.
/Tisztában vagyunk vele, hogy a várak újraépítése kapcsán rendkívül megoszló a közvélemény, a lelkes támogatók mellett rengetegen szilárdan ellenzik, így ebben nem szeretnénk állást foglalni, egyedül az épület bemutatása a célunk!/
Ott jártunkkor a várat jelen állapotában csodálhattuk meg:
Érdekességképpen, a vár 3 és fél évvel korábbi állapotában látható a lenti videón - ez alkalommal pedig a déli bástyához kapaszkodtunk fel:
Tiszta időben - ahogy az alábbi videón is látható - a szlovák hegygerincek is jól láthatók.
A torony tetején jelenleg is folynak az építési munkálatok
Panoráma a jegykassza teraszáról - már a belépés előtt lenyűgöző kilátás tárul elénk
A várudvar bejárása:
Panorámaképen a várudvar
Déli bástya: jelenleg még igen romos állapotában, ideiglenes falépcsőn látogatható. (Ez alkalommal - pici gyerekkel - ezt a kaptatót kihagytuk.) Aki viszont felmerészkedik, annak csodás kilátásban lehet része a sziklaorom tetejéről!
Felkapaszkodás az északi toronyba: A leglátványosabb építészeti munkálatok itt tapasztalhatók, a torony már lényegében teljes mértékben újjáépült. Az egyes szintekről lenyűgöző kilátás nyílik a zempléni tájra, melyet a felső körfolyosóról egyenesen körpanorámában élvezhetünk (lásd: fenti videón)! Az épületen belül fedett kiállítótermek kerültek kialakításra.
A torony egyes szintjeiről remek kilátás nyílik - Rondella terasza:
Lelátás a várudvar felé az északi toronyból:
Lelátás a rondellára:
A vártoronyban kiállítótermet alakítottak ki...
A vártorony legfelső szintjéről körpanorámában csodálhatjuk meg a zempléni tájat:
A többi szintről is szép kilátás nyílik a várra. Belül zárt, fedett termek kerültek kialakításra.
A várhoz (illetve fotóinkon: visszafelé a parkolóhoz) nagyon kellemes erdei ösvény vezet. A parkolásra több lehetőség is adott, így tetszés szerinti távot tehetünk meg gyalogosan a madárdaltól hangos erdei úton. A felső parkolótól két útvonal vezet: egy hosszabb, kényelmesebb dőlésű, mely lényegében körbejárja a hegycsúcsot a lankásabb emelkedés végett, valamint egy meredekebb kaptató, mely jelentős útvonalat vág le közvetlenül a vár alatt (ez utóbbi szakaszt inkább a lefelé úthoz szoktuk választani).
Április végén egy zempléni portyánk alkalmával ismét Füzérradványon, a Károlyi-kastély kertjében jártunk. A kastély jelenleg már a teljes felújítás alatt áll, remélhetőleg sikerül hiánytalanul megmenteni és renoválni az impozáns épületet. Oda így most nem lehet belépni, de kárpótol helyette a park, mely a tavaszi napsütésben egy verőfényes, pazar oldalát mutatja meg, amiről ismét hoztunk egy csokornyi fotót, videót. A zöld gyepen tarka vadvirágok nyílnak ilyenkor, melyek mellett szintén nem tudtunk észrevétlenül elmenni.
Tavasszal a kastélykert megtelik élettel
A tóban halak is élnek, akik egy kis elemózsiára buzgón összesereglenek és nagy cuppogással-csobogással fogyasztják el (ahogy ez az alábbi videó végén látható és hallható is).
A parkban ezúttal is megcsodáltuk a hatalmas platánfát, mely a kastélykert egyik ékessége matuzsálemi korával és terebélyes ágaival.
A tó körül a tavaszi napsütésben nagyon kellemes sétát tehetünk, melyet végig madárdal kísér (ez a fenti videón is folyamatosan hallható).
Kivételesen nem távolsági, hanem időbeli utazásra invitálom Olvasóinkat. A múlt évezred szülöttei még biztosan jól emlékeznek az egykori, fővárosi vidámparkra, mely már akkor is részben matuzsálemi, muzeális értékű játékaival és szórakoztató építményeivel varázsolt nosztalgikus hangulatot. Bár az attrakciók egy részén kissé mímelni kényszerültünk a rettegést, talán ez adott az egész parknak egy különös, gyermekded bájt.
A Budapesti Vidámpark 2013. szeptemberének végén zárta be véglegesen kapuit. (Ezt megelőzően már több hír is szárnyra kapott, eredetileg az előző évre tervezték a bezárást is, de szinte az utolsó pillanatig többen a park megmenekülésében reménykedtek - többek között a bezárás hírére megugrott látogatószám miatt.) Az okai összetettek voltak, alapvetően az elavult, régi játékok, a gazdaságtalan működés, illetve a Fővárosi Állatkert terjeszkedése (merthogy a vidámpark az állatkert területén működött) voltak az ismert magyarázatok. Egy biztos: a vidámpark bezárásával egy korszak zárult le (elsősorban a fővárosiak életében), és emléke még sokakban él, részben régi fényképek, felvételek formájában...
Az összegyűjtött képek és videók a vidámpark utolsó éveiben (2011., 2013.) készültek, már a közelgő bezárás hírének ismeretében (eredetileg több időpont is meg lett jelölve, mint utolsó szezon lezárása). Érdekességük, hogy a megszűnés hírére akkoriban annyi látogató tódult ismét a helyszínre, mint a Budapesti Vidámpark fénykorának idején. /Az összegyűjtött felvételek minőségéért előre is bocs, annak idején még nem rohangáltunk nagyfelbontású kamerákkal a zsebünkben. ;) /
A parkon belül a kisebbek részére lett kialakítva az úgynevezett Kis Vidámpark, ahol egyszerűbb, barátságosabb, illetve kisebb méretű játékokra ülhettek fel az apróságok.
Tréfás Dzsungelvasút bejárata
Szerintem a Budapesti Vidámpark (egyik) legtutibb attrakciója a régi Hullámvasút volt. Volt valami kísérteties hatalmas, látszólag random összetákolt (de amúgy bizonyára nem...) fa szerkezetében, leharcolt korokat idéző, kézzel festett sárkányfejű kocsijaiban... Viccesen úgy is mondhatnám, hogy az élményelemen túl azért is izgulhattunk, hogy épségben megússzuk-e a kört, de egyébként tényleg nagyon szerethető egy hullámvasút volt, a tetejéről csodás panoráma nyílt a környékre. Menetfelvétel az első kocsiból:
A Kis Vidámpark területén több kisebb szórakoztató játék is kialakításra került a gyerekek részére.
Kézzel hajtható kisvasút a Kis Vidámparkban
Kis óriáskerék a gyerekeknek (Kisvidámpark, 2011.)
Tűzoltó körhinta:
Szafari körhinta
Kukacvasút: egy mini hullámvasút :)
A Mesecsónak egy malomkerék hajtotta, barlangi patakon csordogált végig, különböző mesedíszletek között.
A mesecsónak területét is egyedi kerítés határolta: elemenként más-más meserészletet elevenített meg.
Óriáskerék (2011. 10. 01.)
A parkból kimagasodó Óriáskerék már messziről tudatta a turistákkal, hogy itt szórakoztató park működik, és fordítva is: az ingatag kis nyitott kosárkákba beülve körpanorámában csodálhattuk meg a főváros ezen környékét.
Kilátás az óriáskerékből (2011. 10. 01.)
Amiről - értékelhető - képünk vagy videónk ugyan nem maradt fent, de semmiképpen sem hiányozhatnak a (retro) listából:
Elvarázsolt kastély, ahol mozgó fotelokon rázkódhattunk, besüllyedő vagy elcsúszó lépcsőfokokon kellett feljutni, szél repítette fel a szoknyánkat és a végén egy óriási forgó hordó várt...
Barlangvasút, ahol hattyú formájú kocsikban utazva hallgathattuk végig a János vitézt...
Viharvasút, ami viharos gyorsasággal vette a kanyarokat sárkány formájú kocsijaival...
Tükörcsarnok, a labirintus, ahol jó eséllyel ütköztünk tükörnek - vagy ablaküvegnek (saját tapasztalat...)
Dodzsem, ahol színes fényfoltokat "vadásztunk le" a kis kétszemélyes kocsikkal... :D
A csodás nosztalgia Körhinta (a kerek épületben), amin egyedi, festett hintalovak és hintók hullámoztak...
És még néhány nagyobb, modernebb pörgő-forgó-átforduló körhinta vagy vasút, amelyekre már felülni sem mertünk. :D